Ózonos vízfertőtlenítés

Fertőtlenítés ózonnal

A légköri ózon (O3)a sztratoszférában a napfény UV sugarainak hatására keletkezik a levegő oxigénjéből. Az ózon kékes színű, jellegzetes szagú, igen mérgező gáz, a fluorsav után a legoxidálóképesebb anyag. A köznyelvben használt "ózondús" levegő kifejezés (mely állítólag Jókai Mórtól származik) szerencsére nem tartalmaz gyilkos ózont, valójában friss, oxigén dús levegőt jelent.

 

Mesterséges úton általában nagyfeszültségű elektrosztatikus kisülésekkel, vagy a légköri oxigén 185 nanométeres UV-C sugárral történő besugárzásával állítható elő. Az ún. ózongenerátorok túlnyomó többsége kisülések segítségével termeli az ózont. Injektor szelepen keresztül jut az ózon a vízáramba. Az ózon elpusztítja a vízben lévő mikroorganizmusokat, és a felesleg is néhány másodperc alatt elbomlik. Nagy teljesítményű ózongenerátor esetében szükséges egy reakciótartály beépítése a rendszerbe, ahol a fertőtlenítési folyamat célzottan zajlik, valamint a maradék ózon megsemmisítésére egy aktív szénszűrő beépítése is szükséges a technológiai sorba. Egy ilyen rendszer milliós nagyságrendű kiadást jelent. Ezért inkább csak a csekély teljesítményű ózongenerátorokkal találkozhatunk, elsősorban kompakt masszázsmedencék gépészetében. Ezek a berendezések csak annyi ózont termelnek, amennyi biztosan elbomlik 1-2 másodpercen belül, mielőtt az ózon molekulák a vízárammal együtt kijutnának a csövekből a medencébe. Az ózonos fertőtlenítés legfontosabb előnye, hogy alkalmazása során nem marad vissza más melléktermék, éppen ezért kiválthat olyan oxidáló anyagokat, amelyek melléktermékei a a környezetre és az emberi szervezetre káros hatásúak. Teljeskörű fertőtlenítés csak ózon használatával nem biztosítható, hasonló okokból, mint az UV lámpás eljárás esetében, tehát szükséges kisebb mennyiségű fertőtlenítőszer (pl. klór) adagolása is a medencevízbe.