A sóbontó eljárás lényege, hogy a medence vizében bizonyos mennyiségű, teljesen átlagos, boltban kapható háztartási konyhasót kell feloldani, illetve beépíteni a szűrőrendszerbe egy speciális sóbontó cellát, amely természetes klórt állít elő ennek a folyamatnak a részeként a tisztításhoz. A cella képes arra, hogy a medence vizében képződött kötött klórt elbontsa és visszaalakítsa sóvá, tehát a fertőtlenítés folyamatos lesz, ezen túlmenően pedig egy szezon alatt biztosan nem fog elfogyni a só sem a medencéből.
Hogy a folyamat megvalósulhasson, a medence vizébe 10 köbméterenként legalább 25 kilogramm sót kell feloldani, ami a tenger sótartalmához mérten 5 százalékos arány, tehát messze nem kapunk majd egy erősen szárító, sós tengervizet, a sókoncentráció megmarad alacsonynak, ami nem csak bőrünket, hanem a különféle fém alkatrészeket sem károsítja. Természetesen alkalmazhatunk több sót is, ha esetleg medencénk hajlamosabb az algásodásra és a koszolódásra, de 40 kilogrammnál többet ne tegyünk bele 10 köbméterenként, mert az már problémákat idézhet elő.
A sóbontó eljárás előnyei és működési elve
A sóbontó eljárások segítségével sokkal könnyebbé tehetjük a medence karbantartását, hovatovább csökkenthetjük is a medence költségeit, miközben nem kell agresszív klórvegyületekkel és más káros anyagokkal sem találkoznunk. Ezzel a módszerrel is könnyedén szabályozhatjuk medencénk klórszintjét, miközben nem kell aggódnunk a fertőzések és a koszolódás miatt sem. A legnagyobb előnye, hogy kötött klórt a víz nem tartalmaz, tehát nem lesz kellemetlen szaga és a szemünket sem csípi majd, ha belemerülünk. Az eljáráshoz szükséges szűrőkellékek utólagosan is beépíthetők, és mivel egy öntisztító technológiáról van szó, ezért ez nem igényel különösebb karbantartást, és üzemeltetési költsége is elenyésző.
Hogy a működési elvet megértsük, ahhoz szükség lesz egy kevés kémiára. Adott ugyebár a medence vize, amiben H2 és O, avagy hidrogén és oxigén található. Ehhez adagolunk nátriumot és klórt – avagy konyhasót –, aminek kémiai egyenletéből nátrium-hipoklorit keletkezik. Ez az anyag egy rendkívül erős, ámde a fentiek alapján megállapítható, hogy természetes fertőtlenítő, hiszen képes lesz reakcióba lépni a vízben megtalálható összes szerves anyaggal, így közben széndioxid gáz keletkezik – jelentéktelen mennyiségben –, amivel a káros anyagok is távoznak. Amint a reakció véget ér, a só visszaalakul, és amennyiben ismét káros anyag kerül a medencébe, azonnal aktivizálódik.